1.fejezet

Itt az első feji.Szerintem nem lett olyan jó,de remélem fog tetszeni!


Mindig az az emlék jut eszembe,amikor Edward nemet mondott az oltárnál.Még annyi év után is nagyon fáj.
Miután elrohantam az esküvőről,bőgve,dühösen,megalázva,felszálltam az első repülőre,amit láttam.Mexikó városban kötöttem ki.Ott éltem néhány évig,és felszolgálónként dolgoztam egy éjszakai bárban.Egyszer hazafelé menet megtámadott egy nomád vámpír,és átváltoztatott.Később kiderült,hogy a neve Carlos,és én beleszerettem.Nekem nem kell egyik Cullen sem.Ha egy olyan kis nőcskével cserélt le,hát jó...legyen!De hülye vagyok...már megtörtént,szóval nem nagyon tudok ellene mit tenni.De nem is akarok.
Carlos az életem.Szeretem.Most éppen Phoenixben vagyunk.Ugyanis nomád életet élünk.Még én is,és egyáltalán nem érdekel,hogy mi van az emberekkel.
A képességem segít,hogy ne szenvedjenek annyit,amikor megharapom őket. A gyűlöletből,amit érzek,olyan képességem lett,ami egy pillantásommal képes megölni bármilyen élőlényt.Legyen az állat vagy ember.Persze,ezt csak akkor alkalmazom,amikor vadászunk.Mivel a szemem színe valamilyen oknál fogva zöld lett,és elég jó az önuralmam,annak ellenére,hogy nomád életet folytatok,képes vagyok emberek közé menni.Így járok dolgozni,plusz az évek során rengeteg pénz gyűlt össze.Az annyiban jó,hogy imádok vásárolni...amit Carlos nem annyira szeret...de mindig meg tudom békíteni.Szeretem,imádom.De néha eszembe jutnak azok az idők,mikor még Edwarddal voltam.Mikor még vegetáriánus akartam lenni.De mindig megpróbálok túllépni azon az emléken.De "hála" a vámpír memóriának,nem tudok felejteni...akárhogyan is szeretnék.Carlos is tudja ezt,és mellettem áll.Ha látja,hogy elgyengülök,megvigasztal azzal,hogy Edward egy barom volt,hogy egy ilyet,mint én,elhagy egy olyanért,mint az az Evelyn.Igen,látta őt.Mert visszamentünk megnézni őket.Mr. és Mrs. Idióta állati boldognak tűnt.Csak nagyon nehezen álltam meg,hogy ne rontsak neki annak a ribancnak.Így is Carlosnak kellett lefognia.
Miközben a múlton gondolkoztam,a parkban ültem egy padon.Észre sem vettem,és besötétedett.
Egyszer csak megéreztem néhány suhancnak a szagát.Elég sok alkohol meg egyéb szerek voltak érezhetőek a vérükben,tehát biztosan "buliztak" egyet...olyan szánalmasak ezek a kölykök!Csak tönkreteszik magukat,és nem lesznek olyan finomak...de mindegy,mert már nagyon szomjas vagyok.És egy kis játék sohasem árt.Elővettem a plázacicás hangomat,és ártatlanul odamentem a srácokhoz:
-Sziasztok fiúk! Idegen vagyok a városban,és eltévedtem! Tudnátok nekem segíteni?
-Húzzál már..!-akarta mondani az egyik,de befejezni nem tudta,mert mikor megfordult,és végig mért,rögtön változtatott a hozzáállásán. - Persze,szívesen segítünk neked. Például nem jönnél kicsit bulizni? Meglátod,hogy rendkívül élveznéd! - közben magához húzott,és elkezdte csókolgatni a nyakam.Belementem a játékba,hiszen ő volt a vacsorám.Végig simítottam a hátán,és közben végig csókoltam a nyakát.Élvezte.Ezt a feszülő nadrágjából és abból szűrtem le,hogy a keze máshová kalandozott a hátamról...undorító figura volt.Egyszer csak felkapott a földről,és egy padhoz vitt.Hová lettek lettek a haverjai?Mind egy,legalább nem lesznek szemtanúk..elkezdett mindenütt fogdosni.Ha nem lennék vámpír,most biztos hánynék...de nem tudok.Már éppen levette volna a felsőmet,mikor megelégeltem,és beleharaptam a nyakába,közben pedig befogtam a száját.Elszörnyedve nézett rám,és vergődött a karjaimban,miközben én ittam a vérét.De az idő teltével,és a számomra és számára életető nedv fogyásával egyre kezdett lenyugodni,míg végül meghalt.Kis bűntudatot éreztem ugyan,de pár perc múlva már azt sem.Csak azt hogy tele vagyok.Akkor ideje lenne hazamennem Carloshoz,mivel már biztosan aggódik...
-Bella? - hallottam egy ismerős hangot.Mikor megfordultam,anyám állt velem szemben...